Az életközépi krízisről

Az életközépi válság általában a 40-es korosztályt „tiszteli meg”, de egyénenként ez változó lehet. Szerencsére, nem mondható el, hogy mindenkinél megjelenik, de a középosztálybeli jólét, a választási és döntési lehetőségek és a már többé-kevésbé teljesített életfeladatok alapot teremtenek arra, hogy belesodródjunk egy életközépi válságba.

Először C. G. Jung említi, jómódú svájci polgárok kezelése során szerzett tapasztalatai alapján.

Miért alakulhat ki?

A fiatalkori feladatok megvalósítása után előtérbe kerülnek - az élet közepén - a személyiség addig elfojtott, háttérben lévő dimenziói, azok a késztetések és szerepfantáziák, amelyek addig a beilleszkedési erőfeszítések miatt háttérbe szorultak. Egyszerűbben fogalmazva, a fiatalkorunkhoz kapcsolódó feladatokat megoldottuk és mikor azt gondoljuk, hogy „már csak élni kellene”, akkor bukkannak fel, szinte a semmiből, az életünk értékét, értelmét kutató kérdések.

Fiatalkorban akadályt jelenthet a személyiség kibontakozásában az önbizalomhiány, a görcsös kontroll, az álarcok és a megfelelni, érvényesülni akarás. Ezek később feleslegessé, megoldottá válnak, és az élet alapkérdései kerülnek előtérbe, mint: „tettem-e, éltem-e eleget”; „megvalósítottam-e önmagam”; „kellene-e változtatni”; „boldog vagyok-e valójában”?

Nevezhetnénk ezt a második kamaszkornak is.

Erik H. Erikson ehhez a szakaszhoz a kreativitás – stagnálás ellenpontokat kötötte. (Írok majd erről egy külön cikket, szerintem nagyon érdekesek az Erikson által felvázolt életszakaszok és a hozzájuk kapcsolódó megoldandó feladatok.) Szerinte ebben az időszakban fontos az alkotás, a személyes élet értelmét megjelenítő mű létrehozása. Ide tartozik a gyermeknevelés is, gondozásuk és kibontakozásuk segítése is.

A teljesség igénye nélkül, milyen jellemzői lehetnek ennek az időszaknak?

• A munka monotonná válik, nem érezzük kihívásnak többé.

• Személyes identitásukat, életcélunkat újragondoljuk.

• A család, partner „unalmassá” válik.

• Fásultság kiégés – másoknál az alkotási készség növekedése figyelhető meg.

• Az idő múlásának látható jelei lesznek, van, aki erre tagadással reagál. (szexuális partnerek cserélgetése, megnő az alkoholfogyasztás)

• Kockázatkeresés, új kihívások keresése.

Mégis mi ez az életközépi válság? Kinél fordulhat elő?

Az életközepi krízis olyan pszichés és fizikai zavar, amely akkor lép fel, amikor a személyiségfejlődés egy következő szakaszba érkezik és ezzel egyidőben olyan fenyegető érzések jelennek meg, miszerint az egyén, a rendelkezésére álló erőforrásokkal (megküzdési technikák) nem elégségesek ahhoz, hogy sikeresen továbbjusson ezen a szakaszon.

Kinél fordulhat elő?

• Jellemzően a magasan kvalifikáltak krízise.

• Először a férfiakat érintette, majd később a nőket is (megunták a háziasszony szerepet).

• 35-50 év („a 7. hetesbe lépés”)

• Az emberek 75%-a átesik rajta.

• Még neveljük a gyermekeinket, de már gondoskodunk a szüleinkről is.

Azt még megemlítendő, hogy az életközépi válság nem egyenlő a kapuzárási pánikkal! A kapuzárási pánik már valóban az öregedésről szól. Az életközépi válság inkább a célok fontosságáról és az élet értelmének megvizsgálásáról szól.

A következő cikkben arról lesz szó, hogy mégis hogyan lehet "túlélni" ezt az időszakot.

Ha úgy érzi, hogy nehezen birkózik meg ezzel a helyzettel, szeretne segítséget kérni, kérem keressen, egyeztessünk időpontot!

Amennyiben idézi cikkemet, kérem a weboldalamat, mint forrást megjelölni. Köszönöm!