Mi az a kiégés, avagy a burnout szindróma?

A kiégés kifejezés az angol nyelvből származik, a „to burn out”, azaz „kiégni” szóból ered. Nagy biztonsággal elmondható, hogy a kiégés nem hirtelen következik be, hanem egy hosszú folyamat eredményeképpen.

A kiégés tünetei

Ezt a fogalmat leggyakrabban a munkahellyel kapcsolatban lehet hallani, de érdemes tudni, hogy más jellegű kiégések is vannak. Például kiéghetünk egy-egy szerepünkben is, ilyen az anya- vagy az apa-szerep is. Jellemző, hogy kimerültnek érezzük magunkat, a folyamat egy általános túlterheltséggel kezdődik, és a több éven át elhúzódó stressz következményeként – több fázison keresztül – egy végső, fizikai-mentális-érzelmi kimerülés lép fel.

Kinél léphet fel kiégés?

Azt mondhatjuk, hogy szinte bárkinél. Nem függ végzettségtől, szakmától, bármilyen munkakörben felbukkanhat. Előfordulása inkább jellemző olyan munkakörökben, ahol több emberrel, rövid időre találkozunk. Ilyenkor rövid idő alatt kell személyes kapcsolatot felépíteni egy másik személlyel és miután ez a kapcsolat csak rövid ideig tudd fennállni, így gyorsan kell váltani egy másik kapcsolatra. (például orvosok, nővérek, eladók.)

Mik lehetnek a kiégés okai?

A szakirodalom több okot is felsorol, ezek közül minél több jelenik meg egyszerre és áll fenn huzamosabb ideig, annál nagyobb az esélye a kiégésnek.

Az ismert okok:

· Időhiány – túl szűk az időkeret a feladataink elvégzéséhez.

· Túlzott leterheltség

· Fokozott érzelmi megterhelés

· Tehetetlenség érzése – az az érzés, hogy nincs ráhatásunk azokra a folyamatokra, amelyek velünk történnek.

· Nincs pontosan azonosított cél. Az azonosítatlan cél pedig stresszel és elégedetlenség érzéssel járhat.

Mik a kiégés fázisai?

Az idealizmus szakasza: Kezdetekben túlzott lelkesedés jellemzi az egyént, illetve az, hogy nem reális célokat tűz ki maga elé, a munkát idealizálja.

A realizmus szakasza: A kezdeti lelkesedés és ezzel járó munkateljesítményt a munkahelyi környezet elismeri, dicséri, ezzel a lelkesedést még fokozza. Az egyén szociálisan érzékeny, kreatív, hatékony munkát végez, mondhatnánk szárnyal a munkahelyén.

A stagnálás szakasza: A teljesítményt egy idő után nem lehet növelni, elér egy platót, ahol természetszerűleg megáll, a munkahelyi kapcsolatokra bizonyos mértékű elsivárosodás lehet jellemző, az egyén vállalaton belüli támogatottsága csökken. Az értéktelenség érzése erősödhet, depresszív tünetek jelenhetnek meg, van esélye a szerhasználatnak (például alkohol, gyógyszerek, drog).

A frusztráció szakasza: Kontroll nélkül a kezdeti törekvés könnyen átfordulhat cselekvés- és bizonyítási kényszerbe. Ami egyenes út ahhoz, hogy az egyén szociális igényei csökkennek, az időbe sem fér bele a privát szférában lévő aktív jelenlét. Napjaik nagyrészét a munka tölti ki, egyéb életterületek beszűkülnek. Gyakran tisztában vannak azzal, hogy romlik munkahelyi teljesítményük, társas kapcsolataik ritkulnak. Ezeket a változásokat személyes kudarcként élik meg és bár próbálják eltitkolni, elfojtani; gyakran a munkatársakkal, ügyfelekkel kapcsolatban jelenik meg verbálisan a frusztráció.

Az utolsó szakasz az apátia. Az érintett egyén kerüli az ügyfelekkel való találkozást, a munkatársai segítségét elutasítja, javulásnak – bármilyen téren – nem látja esélyét. A teljesítőképesség annyira lecsökkent, hogy gyakran már nem tudják ellátni munkahelyi és magánéleti feladataikat. Ilyenkor pszichoterápia, súlyosabb esetben kórházi kezelés szükséges.

Habár a belső üresség, értelmetlenség és reménytelenség érzése nagyon nehéz, a teljes testi, fizikai, mentális és érzelmi kimerülés következményeként akár öngyilkossági gondolatok vagy kísérletek is felmerülhetnek, mégis tudni kell, hogy van mód a kiégést kezelni.

Ha úgy érzi, hogy magára ismert a fenti sorokban és szeretne segítséget, kérem keressen, egyeztessünk időpontot!

Amennyiben idézi cikkemet, kérem a weboldalamat, mint forrást megjelölni. Köszönöm!